Tanuldd meg a szerelmi mágiát űzni

Nem tud megfelelõ partnert találni? Unalmassá vált a házassága? Lovagja más nõk után forgolódik? Hányszor sóhajt fel egy-egy érintett: “Bárcsak varázsolni tudnék!” De hiszen tud! Csak még nem próbálta. Nem kell hozzá idegen segítség, drágán vett boszorkányság, csak kis elszánásra van szükség és néhány apró tárgyra. Boszorkányüstöt például nem is kell beszerezni, a tennivaló egyszerû, és akkor sem omlik össze a világ, ha az eredmény nem egészen olyan, mint remélte.


Kerüljön egyensúlyba önmagával!
Keressen elõ egy jól sikerült fényképet önmagáról. Amikor feljön a telehold (hogy mikor van holdtölte, megtudhatja a legtöbb kalendáriumból), vágja ki szív alakúra a képét, és a szélét különbözõ színû fonalakkal szegje el! Tegye rámába és állítsa az éjjeliszekrényre vagy az asztalára, vegye körül virágokkal, gyertyával – mint a keleti oltárt szokás. Álljon a kép elé, gyújtsa meg a gyertyát és ne gondoljon másra, csak arra, hogy milyen szép azon a képen.
Csak az lehet vonzó mások számára, aki önmagával elégedett, aki önmagát szépnek tartja.
Mit tegyen, hogy szerelmes legyen?
A növõ hold fényében tegyen kis dobozkába néhány csepp illatos növényi olajat, egy kis fürtöt a hajából, levágott körömdarabkákat, kevés koriandert, köményt és sáfrányt! A dobozkát kösse át aranyszínû zsinórral! Most már csak az a dolga, hogy – mintegy áldozati ajándékként – nyújtsa fel a dobozt az éjszakai égnek és kérje a sors segítségét.
A varázslat Indiából származik, a növényekben lévõ energia képes erõt adni a saját kívánságnak.
Ha új partnerre vágyik...
Válasszon ki valamilyen ezüstbõl készült, önhöz illõ kis figurát! (Az alma kitartást jelképez, a létra haladást, a delfin a szerelmet hozhatja. A szimbolikus jelentõségû, ön által vonzónak talált figurát selyemszalaggal kötözze rozmaringághoz, és a holdkorong növekedése idején többször nyújtsa az ágat és a figurát az ég felé!
A kapcsolat megszilárdulásáért
Három (körülbelül hetvenöt centiméter hosszú) vörös selyemszalagból fonjon copfot, rögzítse a hajához – legegyszerûbben homloktáji masnival oldható meg. A szalagot napkeltétõl napnyugtáig kell a hajban tartani, gondolatban minél többet kell a kiválasztottal foglalkozni, közben pedig a csészéjébõl vagy poharából kell vizet innia. Azt kell kérnie az égtõl, hogy érzelmeit minél jobban megismerje a társa, a kapcsolat megszilárduljon, haladjon, és elkötelezzék magukat egymás iránt.
Ha a kedvese valódi érzéseire kíváncsi
Növõ holdnál illatosítson levendulával egy gyertyát, írja a kedvese nevét pergamenpapírra, és a gyertyát ezzel a papírral gyújtsa meg! Amíg a gyertya le nem ég, a kívánságára kell koncentrálni!
Hogy a riválistól megszabaduljon...
Ha féltékeny, mert szerelme iránt túlságosan érdeklõdik valaki, akkor írja fel papírlapra a riválisa nevét, és a papírt tegye be a jégkockákat készítõ tálba! A papírt két kis ezüstfigurával együtt (egyik a rivális boldogságát, reményeit, másik magát a riválist jelképezi) mélyen vízbe kell fagyasztani.
Hogyan lehet a régi bánattól megszabadulni?
Tartson bükkfalevelet a szíve fölött, és éjszaka, titokban törölje meg vele a párja homlokát! A levelet ezután tegye egyik kedvenc könyvébe, és egy hónapon át a könyvön kell aludnia!
Hogy kedvese gondoljon végre a házasságra
Tegyen tizenkét diót (termékenységi szimbólum) és a kedvese nevének kezdõbetûit tartalmazó papírlapocskát fa alá, kezével fedje le a tizenkét diót meg a papírt, és teljes erõbõl koncentráljon az esküvõi szertartásra!
Ezután varrjon kis selyemzacskót, tegye bele a kettõjükrõl készült fényképet, a papírlapot és a diókat! A selyemzacskót kösse le és helyezze el a lugasban (vagy a ház narancsvirággal és rózsaszirmokkal díszített sarkában), és mindennap kétszer (délelõtt tizenegykor és délután három órakor) nyújtsa a kezét tenyérrel a zacskó felé.
Hogy megkérjék a kezét
Újholdnál saját nevét és kedvese nevét hímezze selyemkendõre! A kendõt húzza át aranygyûrûn! Miután csomót kötött rá, rejtse el a lakásban és huszonnyolc napon át tartsa a rejtekhelyen!
A szerelmet fokozó varázslat
Vágjon félbe teliholdnál egy lila káposztát, a kedvese fényképét és saját képét fektesse a káposzta két fele közé, és a két káposztafelet szorosan összefogva fóliával tekerje át! Hét napig legyen a káposzta a hûtõszekrényben, azután ássa el!
Hogyan ébreszthet szenvedélyt?
Készítse el az alábbi mágikus italkeveréket:
egy deci konyakba tegyen citrom- és narancsszeleteket, hagyja állni két órán keresztül! Tegyen hozzá borvirágot (borecs), és további két órán át pihentesse a keveréket!
Ezután finom szûrõn (leginkább selyemharisnyán) szûrje át az italt! Ha ezt a partnerével közösen megissza, a férfi többé nem tud önnek ellenállni!
Égi sátor a szerelemnek
Fessenek együtt a hálószoba mennyezetére, kék-arany színben egy közösen kiválasztott csillagképet! Amikor elõször fekszenek le a baldachin alá, mindketten esküdjenek meg, hogy kapcsolatukat egész életükön át jó szándékkal és egymás iránti szeretetben fogják ápolni – mindaddig, amíg a csillagok közé nem jutnak.
Az egymáshoz tartozás érzésének növelése
Aranyoztasson be két kulcsocskát, majd a partnerével sétáljon ki a közeli erdõbe vagy parkba! Ott vágjanak egy-egy tincset egymás hajából, azt húzzák át a kulcson és tegyék gyufásdobozba. Ettõl kezdve mindketten magukkal hordják a másik szívéhez vezetõ és a másik hajával ellátott kulcsocskát.
A kapcsolat megszilárdításának módszere
A kagyló és a tükör egyaránt jól ismert szerelmi szimbólum. Ragasszon a bekeretezett tükörre néhány kagylót és akassza a hálószoba falára! A tükör ettõl majd emlékezteti a házastársakat egymáshoz fûzõdõ szerelmükre.
Ha egyelten szóval kellene jellemezni a tanácsokat, azt lehetne mondani, hogy romantikusan régimódiak.
De ha ezek a meghatóan naiv módszerek évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelõtt népszerûek voltak (és néha be is váltak), miért ne lehetne ma is kísérletezni velük? Az ember – és az érzések – semmit nem változott attól, hogy ma már nem lóháton és holdfényben, hanem autón és kivilágított utcán közlekedik.
Hajtincs, selyemkendõ, rozmaringág, illatos gyertya, dió, parfümös vörös szalag a combról, aranyozott kulcsocska, és persze a Hold a legfontosabb kellék. Látszólag! Mert a legfontosabb mégiscsak az erõs akarat, ami – mint köztudott – csodákra képes! Olykor minden kellék nélkül is

A Wicca története




"Huszonötezer évvel ezelõtt õskori elõdeink élete a vadászat sikerén múlott. Akkoriban az emberek világát istenek tömege népesítette be. Úgy vélték, minden természeti jelenségben egy-egy önálló szellem ölt alakot... a természet, benne az állatok is emberfeletti, azaz isteni tulajdonságokkal rendelkeznek, tehát istenek. A zsákmány nagy része agancsos, illetve szarvas állat volt, így õseink elképzelése szerint a vadászat istene szarvakkal ékesítette magát. Efféle elképzelésekkel vette kezdetét a mágia kialakulása, ez tekinthetõ az ember elsõ, botladozó lépésének a vallás felé.
A vadászat istenével együtt létezett egy istennõ, bár hogy melyikük volt elõbb, nem tudjuk. Sokkal fontosabb, hogy a bõ zsákmány elõfeltétele a vadak szaporasága. A horda fennmaradásáé pedig az emberi termékenység. Nagy volt akkoriban a halandóság. Az õsember párzó állatokat ábrázoló szobrocskákkal, továbbá a törzs termékenységi rítusaival (szeretkezéssel egybekötött szertartások) vélte biztosítani a sokasodást. A termékenység istennõje képviselte a nõiség lényegét, a gondoskodó, fenntartó anyatermészetet és az anyaföld erejét sûrítve alakjába.
A rítusok szaporodásával egyidejûleg fejlõdött ki egy sajátos tudású réteg, a pogány papság. Kevés kiválasztott tudta eredményesen vezetni a szertartásokat. Egyes európai vidékeken e kevés vezetõ sámánt, papot és papnõt wiccának hívták. A wicca (eredetileg wicca a férfi és wicce a nõ) szó eredeti jelentése: bölcs. A wiccák bölcsességét könnyebb megérteni, ha tudjuk, hogy nagy tudású füvesemberként, jövendõmondóként és varázslóként szintén megállták a helyüket. A wicca egy személyben volt orvos, bíró, tanácsadó, varázsló és pap. A wiccák teljhatalmú közvetítõként mûködtek isten és ember, valamint a különféle létsíkok között. A nagy ünnepeken õket is szinte istenekként tisztelték.
A kereszténység megjelenése után egész országokat nyilvánítottak hatalmi szóval kereszténynek, holott valójában mindössze az uralkodójuk vette fel a keresztséget, azt is fõleg bizonyos politikai formaságok kedvéért. A kereszténység elsõ ezeréves fennállása során számos európai országban az õsi, természeti vallások valamelyikét követték az emberek. A tömeges áttérés Nagy Gergely pápa uralkodása alatt következett be.
A kereszténység korai idõszakában a wiccák és általában a pogány hit követõi az egyház vetélytársai voltak. Természetes, hogy szerettek volna megszabadulni tõlük, ám még nem sikerült döntõ csapást mérni rájuk. Ilyen helyzetekben szokás a régi vallások isteneit az új vallás ördögeiként emlegetni, ezt történt ezúttal is. A természeti hit istene szarvakat viselt. Ebbõl okszerûen következett az, hogy a pogányok, vagyis a régi isteneik mellett kitartó emberek azért nem tértek át az új hitre, mert a Sátán hívei! Lehettek nemes lelkû, erkölcsi szempontból tisztább életûek a keresztényeknél, nem számított... hiszen nem tértek át.





A wiccák és a boszorkányok ellen felhozott vád, miszerint a gonosz, vagyis a Sátán követõi volnának, egyszerûen nevetséges. Az ördög fogalma vallási kitaláció, és figyelemre méltó, hogy az Újtestamentum megjelenése elõtt egy hangsúlyos szó sem esik a gonoszról a Bibliában. A Sátán gonoszként való értelmezése egy fokozatosan torzult értelmû fordítási hiba következménye. Az eredeti, arámi héber nyelv Ha-satan szava mindössze versenytársat, illetve ellenfelet jelent, az ógörög fordító kezén változott a diabolos szóra, így lett belõle gonosz. Nem ártana emlékezni rá, hogy az ellentétek egységébõl összeálló egész a mindent mozgásban tartó legfõbb erõ, ez világszerte általánosan elterjedt elképzelés. A fény és az árnyék, a jó és a rossz összetartozó fogalmak. Az õsi idõk istenségei nagyon is emberformájúak voltak, a természetük jó és rossz oldala a létezés kétértelmûségét tudatta. Az új, hibátlan, mindenható, szeretõ Isten és az emberre hasonlító régi istenek között kiengesztelhetetlen ellentét feszült, jóllehet a fehéret nem láthatnánk a fekete nélkül, a Mindenható egysíkú istenképe mégis kialakult.
Háromszáz éven át tombolt a boszorkányság elleni tébolyult harc. Durva becslések szerint a boszorkányüldözés (javarészt a felvilágosult reneszánsz korszak) idején kilencmillió nõt, férfit és gyermeket végeztek ki, vagy kínoztak halálra a hamis vádak bûvöletében. Természetesen nem mindegyikük volt pogány. A boszorkányüldözés pompás alkalmat kínált egyeseknek, hogy leszámoljanak politikai vagy családi ellenségeikkel, illetve azokkal, akiket irigyeltek. A hisztérikus gyûlölködés terjedésére és következményeire nézve tökéletes példa a felakasztott salemi boszorkányok (Angliában nem égették, hanem akasztották a boszorkányokat) esete.
Angliában 1951-ben helyezték hatályon kívül a boszorkányok ellen hozott törvényeket. Kissé megkésve, de végre lehetõség nyílt rá, hogy a boszorkányok szót emelhessenek saját érdekükben. Elsõként dr. Gerald Bousseau Gardner írta meg a boszorkányok nézõpontjából a mágia történetét, és több könyvet írt az angol wiccák hitérõl és szertartásairól, mivel a vallás kihalásától tartott. Attól a pillanattól fogva az emberek özönlöttek a boszorkánytársulásokba. Neki köszönhetõ, hogy feléledt a mesterség számos változata.
A vallás óriási utat tett meg a szerény õskori kezdetek óta. A hitvilág másik elemi részecskéje, a boszorkányság szintén. Közben megedzõdött, felnõtt feladataihoz, világszerte elterjedt, végül törvényesen elismert eszmévé vált.
Igen a boszorkányság helyet követelt magának a múlt történelmében, amint megvan a helye a jelenben és a jövõben is."


A boszorkányság filozófiája


"A boszorkányság a szeretet és az öröm vallása. Nem jellemzõ rá a kereszténység komor mélabúja, szó sincs benne eredendõ bûnrõl, vétkességrõl, tehát megváltásról sem, nem ígér olyan üdvösséget, amely csakis a halál után nyerhtõ el. A boszorkányhit muzsikája édes, élettel teli, nem patetikus gyászhimnuszok gyûjteménye. Miért? Honnan ez a nagy életigenlés és elégedettség? Õseink még összhangban éltek a természettel, s nemhogy kiválni nem akartak, de soha nem képzelték magukat felsõbbrendûnek, meg sem fordult a fejükben, hogy õk volnának a természet koronái.
A modern kor embere elveszítette a közvetlen kapcsolatot. A civilizáció elvágta a társadalmakat a természettõl. nem így a boszorkányok! Korunk elgépiesedett, túlokoskodott rendszerének hátat fordítva visszataláltak az anyatermészethez., odaadó hívei továbbra is.
Ha kimerültnek érzed magad, hulla fáradt, feszült vagy mérges vagy, menj ki egy kies parkba, ülj le a földre valamelyik erõt sugárzó idõsebb tölgyfa vagy fenyõ alá, a hátad döntsd a törzséhez. Csukd be a szemed és lazíts. Fokozatos változást észlelheszt, a fáradtság, a feszültség és harag eloszlik, mintha kiszívták volna a testedbõl. Kisvártatva lassan növekvõ melegség, valamint a szeretet és az enyhülés érzése járja át a testet és a lelket, a kellemesség a fából árad. Fogadd el és örülj a természet ajándékának! Maradj a fa alatt addig, amíg tökéletesen helyreáll az egyensúlyod. Mielõtt hazamennél, öleld át a fát, és köszönd meg a kedvességét! Ragadd meg az alkalmat, élvezd azt, amit a természet kínál! Szeresd a természetet és élj együtt vele!
Hasonlóképpen élj együtt embertársaiddal. Állj készen a segítségnyújtás bármely fajtájára! Senki mellett ne menj el érzéketlenül, és mindig vedd figyelembe, hogy az illetõnek milyen segítség a megfelelõ. Ne keress kibúvót a feladat alól! Segíts önként és jószívvel! Ugyanakkor ne avatkozz be túlzottan, ne vállald át a másik sorsát! Ám ha rálátsz a másik gondjaira, tanácsaiddal, konkrét segítséggel vagy útmutatással könnyíthetsz rajta. A boszorkányok társadalmi szerepe, hogy megkönnyítsék embertársaik haladását lelki fejlõdésük útján.



Szertartások


A wicca rítusai nem kötelezõ érvényûek. Egy wicca bármirõl megemlékezhet szertartással. Ezt lefolytathatja egyedül vagy közösségben, titokban vagy nyilvánosan, esetleg egy fõpap, fõpapnõ irányítása alatt. A szertartás forgatókönyvét készítheti újonnan, vagy különbözõ hagyományokra, könyvekre támaszkodva. Az alapszertartás az a szertartásrend, amelynek segítségével az Esbatokat, a Szabbatokat és az alkalmi ceremóniákat egyaránt megrendezheted, és lebonyolíthatod a varázslataidat.


Általános szertartás a boszorkánypraktikákhoz


1. Szenteld fel az oltárt!
( Ide tartozik az oltárra kerülõ tárgyak rituális megtisztítása és felszentelése az Úr és az úrnõ nevében. A tárgyakban rejlõ energiát jelképesen összekeverik egymással és megáldják, ily módon az erõ egyetlen pontban összpontosítható. )
2. Teremts szent teret magadnak!
(Járd körbe a négy elemet az óramutató járásával egyezõ irányban és végezd el a Templom menüpontban leírt tértisztítást!)
3. Vesd fel a bûvös kört!
(Fizikai síkon az óramutató járásával egyezõ irányban alkoss kört, töltsd fel személyes energiáddal, majd növeld egy félig a föld alatt, félig fölötte érzékelhetõ nagy buborékká, mely körbeölel. Szóban, vagy gondolatban is add áldásodat az erõtérre, az lehet rímelõ bûvige, vagy határozott kijelentés. Megj: a boszorkányok számos mozgásvariációt ismernek a kör felvetésére.)
4. A négy kardinális pont erõinek meghívása.
(A kardinális pontok egyeznek a négy fõ égtáj irányában a kör kerületén lévõ pontokkal. Álj elõbb északra, majd keletre, aztán délre, végül nyugatra, és hívd meg az elemek urainak erejét a körbe. Az áldást és a meghívást hangosan szokás elõadni.)
5. Szólítsd meg az Urat és az Úrnõt!
(Állj a kör közepére, és kérd meg az Urat vagy az Úrnút, esetleg mindkettõt, lépjenek be a körödbe. Az áldást és a kérést is hangosan kell elmondani. Ezt megidézésnek, segítségkérésnek is nevezzük.)
6. Mágikus tevékenység
(A bûvölés valamennyi elõkészítõ mozzanata és maga a mágikus cselekedet tartozik ide. Az ünnepi szertartásokon itt adjuk elõ a mítoszainkat és legendáinkat. Ha egy ilyen misztériumjátékot akarsz elõadni, és varázsolni is szeretnél, mindenképp az elõadás jön elõbb, és csakis azt követõen végezhetsz mágikus munkát.)
7. Az energiakeltés
(Energiát úgy kelthetsz, ha éneklés, dobolás, tapsolás, mantrázás, ritmikus légzés, stb. közben gondolatban erõsen a kívánságodra összpontosítod a figyelmed. A módszer apróbb részletei csoportonként, egyénenként eltérõek.)
8. Köszönet az Úrnak és az Úrnõnek
(Élõszóban elmondott köszönet és áldáskérés. A boszorkányok a megidézett isteni energiákat sosem küldik el, hacsak nem ez a rituálé célja.)
9. Kardinális pontok bezárása
(A 4. pontban meghívott energiák küldését értsd ezalatt. A szövegét fennhangon szokás elmondani.)
10. A kör felszámolása
(A szertartás végén fel kell számolni a mágikus kört. Járj körbe a kerületén az óramutató járásával ellenkezõ irányban, és a 3. pont szerint felvetett kört számold fel. Az így visszagyûjtött energiát tárold az oltár felszentelt tárgyaiban, vagy a varázseszközök egyikében, pl. egy gyertyában. Megj.: Magát a szent teret nem szokás felszámolni.)
11. A kikötés (földelés) és a központosítás
(Szellemi gyakorlat. Arra való, hogy a szertartás alatt a testben vagy a gondolatvilágban felhalmozódott fölös energiákat elbocsássuk.) Megj: Vannak boszorkányok, akik a szertartás bármely szakaszában el tudják végezni az energiaáramlást felszabadító gyakorlatot.


A nem kötelezõ érvényû rítusok a következõk:


Boszorkányüdvözlés


Ezzel a szertartással az újszülötteket köszöntik, miközben az Istennõ oldalmába ajánlják õket.


Beavatási szertartás


A beavatás a legõsibb boszorkány szertartások egyike, a hagyománykövetõ társaságra jellemzõ, bár egyes eklektikus csoportok szintén alkalmazzák. A beavatást a csoport felelõs tagjai végzik el, akik felelõsséget vállalnak az újonc életének megváltoztatásáért. A konfirmáció és az elsõ áldozás feltûnõ szmei hasonlóságot mutat a wiccák beavatási ceremóniáival.
A közösségi befogadással szemben megtalálható az egyéni felajánlkozás, amikor az ember szertartásos körülmények közt önszántából, saját maga számára kijelenti, hogy hisz a wicca eszmékben, elfogadja a céh erkölcsi szabályait és egyéb törvényeit, s azokat legjobb tudása szerint követi.
Az eklektikus wiccák általában átestek ilyen felajánlkozási rítuson, amelyben a felajánlást tevõk elmondják az Úrnak és az Úrnõnek, hogy készen állnak a Szellem szolgálatára, vagyis a wiccák útjára akarnak lépni. A hagyományos wicca közösségek bizonyos ágazataiban egy év egy napig tart a felajánlkozási szakasz, vagyis eddig kell az egyénnek várakoznia a beavatási szertartásra.
Jónéhány boszorkány soha nem érezte szükségét beavató szertartásnak, különösképpen a "született" boszorkányok.


Kézfogó


Wicca eljegyzés, amelynek során egybekelésük jelképeként összekötözik a mátkapár csuklóját. Ilyenkor a résztvevõk néha seprûnyelet ugrálnak át, ami õsi termékenységi ceremónia. Némelyik pár megelégszik a kézfogóval, míg mások elõtte vagy utána polgári házasságot kötnek.


Nagy Rítus


Ez a szent nász, a lándzsa és a Grál-kehely egymásra találása. Az Istenség ilyenkor beleköltözik a férfi, míg az Istennõ a nõi boszorkány testébe. A klasszikus wiccában ez elõírásos szertartás, amely magában foglalja az ötszörös csókot. Ha a rítus az egész koven elõtt zajlik, mindössze jelképes, ha viszont a pár magában ünnepli, valódi aktusra kerül sor. Más ágazatokban a szeretõk a varázskörön belül ölelkeznek, a Nagy Istennõnek ajánlva fel az aktust. Ez a szexuálmágia legkifinomultabb formája, amely a férfi-nõi polaritás segítségével tereli megfelelõ mederbe a mindenség erõit.


Vénséggé avatás


A nõi boszorkányok ennek során anyából banyává, azaz vénséggé változnak, más szóval belépnek életük utolsó szakaszába. (Az elsõ havivérzéssel lép az ifjú boszorkány a szûzlány korszakba, s az anyasággal lesz a nõ wicca értelemben is anyává.) A vénség eljövetelét jelezheti a menopauza kezdete vagy vége, esetleg valamely asztrológiai mérföldkõ vagy egy sorsdöntõ életesemény (mondjuk az utolsó gyerek is elhagyja a családi fészket), de a boszorkány maga is dönthet úgy, hogy elérkezett a vénséggé avatás ideje.


Halálrítusok


E szertartásokkal a boszorkányok elhunytáról emlékeznek meg. A wiccák szemében az élet és a halál ugyanannak a megszakíthatatlan körfolyamatnak a része. A halál csupán más alakba öltözteti energiáinkat. A wicca gyászszertartás ezért az eltávozott boszorkány tiszteletére rendezett egyszerre ünnepélyes és vidám megemlékezés.

Tévhitek a Wiccáról


Elképesztő, mennyi tévhit, félreértelmezés kering a Wiccáról a köztudatban. Összegyűjtöttünk néhányat, hogy megkiséreljük eloszlatni ezeket.
Az alábbiak a tradicionális Wicca elképzeléseit tükrözik. Természetesen minden Wiccának jogában áll, hogy ne értsen egyet velük. Ugyanakkor az a tapasztalatunk, hogy a téves elképzelések hátterében sokkal inkább a tudatlanság és a téves információk terjedése áll, semmint jól megalapozott, másféle világnézetek összessége. Reméljük, az összefoglaló segit megismerni a Wiccát, és eloszlatni jónéhány félreértést, mely széles körben övezi.

1. A Wicca vallás sokféle istent tisztel.
Nem igaz. A Wicca vallás istenpárja az Úrnő és az Úr. Ezen istenségeknek léteznek más nevei is, ezek a nevek általában a megismerés misztériumán keresztül fedődnek fel a Wicca számára.
Más vallások istenei és istennői (Freya és Odin, Izisz és Ozirisz, Héra és Zeusz, Asztarte és Adonisz, Lilith és Szamael, Istar és Tammuz stb.) NEM a Wicca istenpárjai, csupán bizonyos aspektusaikban hasonlitanak.
Más kérdés, hogy az Istenpár tisztelete nem kizárólagos. Minden Wicca rendelkezik saját, személyes spiritualitással is, melybe nyugodtan belefér bármely Isten tisztelete (amennyiben az adott Isten nem monoteisztikus világképet követel meg hiveitől).

1. A Wicca istenpárja a Napot és a Holdat jeleniti meg.
Nem igaz. Az Istennő a Hold, az Isten pedig a Természet képviselője, de számos egyéb arcot is viselhetnek, mindig egymást kiegészitve.

3. A Wiccák egyetlen szabálya a Wicca Intelem.
Nem igaz. A Wicca Intelem nem szabály, hanem - mint neve is mondja - intés, figyelmeztetés. Fontos tudnunk azt is, hogy ez az Intelem csupán a hetvenes évek végétől ismert a Wiccában, előtte semmi ilyesmit nem ismertek.

4. A Wicca Intelem igy szól: Ha nem ártasz vele, azt tégy, amit akarsz.
Nem igaz. A félreforditás a szöveg nem értéséből adódik. Wicca Intelem pontos szövege a következő: "Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz." Egyetlen szóval nem beszél arról, hogy tilos az ártás, csupán annyit mond, hogy amennyiben nem ártasz, megteheted, amit akarsz. De amennyiben ártasz, viselned kell a következményeit.
A Wicca felelősséget vállal minden cselekedetéért, mert tudja, hogy a természet kiegyensúlyozza önmagát. A tisztességtelenség, a hazugság, az átok, a szerelmi kötés visszaüt. A Wicca nem azért nem teszi általában ezen dolgokat, mert tilos volna. Nem holmi vallási parancsolat, hanem saját becsületérzéke, empátiája az, ami visszatartja - ha ez nem, akkor pedig saját jól felfogott érdeke.

5. A Wicca lehet magányos Wicca, vagy tartozhat csoportba is.
Féligazság. A Wicca alapvető lényege a csoport, a coven. A coven egy mágikus család, melynek tagjai spirituális közösséget alkotnak.
Ugyanakkor természetesen előfordulhat, hogy egy Wicca nem talál megfelelő csoportot magának. Természetesen ettől nem kevésbé Wicca, de a Wicca belső lényegétől, misztériumának nagy részétől fosztódik meg ezáltal. Épp ezért mindenkinek a csoportmunkát javasoljuk, próbálj meg találni magadnak megfelelő covent, csoportot. Ha egy adott csoport nem felel meg az elképzelésednek, akkor keress másikat. Az emberek között lehetnek elletétek, de ez nem a csoport, mint fogalom hibája.
Természetesen vannak olyanok is, akik Wiccának gondolják magukat, de nem akarnak semmilyen csoportba tartozni. Akármennyire is sajnálatos, akkor az ő útjuk nem a Wicca. Hivhatják természetvallásnak, pogányságnak, boszorkányságnak, de a félreértések elkerülése végett jobb letisztázni, hogy a Wicca nem magányos út.
Ugyanakkor figyelem! Minden wicca saját spiritualitással rendelkezik. Egy coven tagjának lenni nem azt jelenti, hogy az összes coventag egyforma módon tiszteli isteneit, egyforma világnézetet vall, egyforma spiritualiást követ. Sőt! A legtöbb coven tagjainak eltér az elképzelése egymástól, és ez igy jó, igy gazdagitja, szinesiti a csoport egészét.

6. A Wicca elismeri az önavatást.
Nem igaz. Mindenki saját maga kommunikál az Istenekkel, nem közvetítőkön keresztül. Ez (elméletileg) logikusan hozza magával a megállapítást, hogy csak az a Wicca, aki avatással rendelkezik, hiszen a misztériumok avatatlanjai nem képesek közvetlenül a kontaktusra (ha elfogadjuk, hogy a Wicca misztériumvallás). Ezen avatás érkezhet fizikai vagy nem fizikai személytől, a misztériumokat meg lehet élni akár a hétköznapokban is, de az önavatás lehetetlen - ez azt feltételezné, hogy az ember önmagának ad át olyan misztériumokat, amelyekkel nem rendelkezik.
Az avatásnak számtalan aspektusa van: a misztérium átadása, az energiaszint növelése, önfelajánlás az istenek számára, befogadás a mágikus családba, stb. - ezek közül az ember egyedül önmaga felajánlását képes elvégezni.
Az Istenek az embereket a misztériumokba vagy az életesemények folyamatain keresztül avatják be az embert. A misztérium a hétköznapok mögött meghúzódó spirituális igazság. Ezt meg lehet élni egy Wicca avatás során Wicca módon, vagy másképp, de akkor az nem Wicca. A Wicca vallás ugyanis egy kontextust, gondolati közeget, értelmezési tartományt, definíciómátrixot is biztosít az élményhez, s ettől lesznek a Wicca misztériumai a Wicca misztériumai.

7. A Wicca hierarchikus vallás.
Nem igaz. A Wicca coveneket a Főpapnő és a Főpap vezeti. Vezetésük a spirituális útra irányul, és nem diktatorikus jellegű, csupán útmutatást ad. A Wicca Főpapnők és Főpapok tiszteletet érdemelnek, mivel - ideális esetben - tudásukat hosszú évek küzdelmes munkájával és tapasztalatokkal sajátitották el, de ez nem lehet egyenlő a talpnyalással. A Főpapnő és a Főpap segiti a coven tagjainak tanulását, tanácsokat ad, és segit a vitás kérdések, konfliktusok rendezésében. Egy teljesen demokratikus coven azonban totálisan utópisztikus elképzelés, az iránymutatás szükségszerű.."